A lányok ezen a napon cseresznye- vagy orgonaágat törtek, vízbe helyezték, s ha kizöldült, azt jelentette, hogy hamarosan férjhez mennek, de jó termés is ígért. Volt, ahol kilencféle gyümölcsfaágat tettek vízbe, s mindegyikre egy cédulácskára írt férfinevet aggattak. Karácsony napjáig minden hajnali mise után megöntözték, s amelyik ág legelőször kihajtott, az arra írt név viselője lett a kérő. Az ügyesebb lányok úgy „intézték” a kivirágoztatást, hogy a számukra kedves legény ágacskája hajtson ki legelőbb.
A Borbála-ág kihajtott rügyeinek számából a jövő évi termés gazdagságára, illetve szegénységére is következtettek. A zöld ág az élet jelképe, ősi szimbólum; ám vallásos tartalma is van: az ártatlanság, a szüzesség, a kegyelmi állapot jelképe.